Lassan egy éve vagyok vállalkozó. Tavaly tavasszal még izgultam, hogy lesz-e elegendő feladatom, megbízásom. Most csak kapkodom a fejem, hogy el sem kezdődött a szezon, de májusig nincs szabad hétvégém, és csak jönnek a felkérések. Jó érzés a népszerűség, de riasztó is a sok feladat. Mit vállaljak el, hogyan priorizáljak, hogy maradjon idő a családra, barátokra és a pihenésre is. Már elrontottam megint erre a naptáram a bizonyság, de hát 15 év alkalmazotti lét után ezt is, mint minden mást, meg kell tanulni.

A legfontosabb most a 2013-as évi tájfajta paradicsom kutatásnak az eredményeinek feldolgozása. Óriási feladat. A rengeteg adat már Excel táblákban virít, de most jön az érdemi munka. Itt miért ennyi, ott miért annyi a termés mennyisége? Miért bírta az egyik helyen tovább, mint a másikon? Mik voltak a termesztésben az eltérések? Nagyon izgalmas felfedezés ez minden kutatónak, hiszen az egész folyamat hasonlít egy detektív munkájához, keressük az okokat, miérteket. És ahogy keressük, újabb és újabb kérdések merülnek fel, melyet próbálunk megoldani. Ígérem, ha meglesznek a végső megoldások, és megjelennek nyomtatásban (cikkekben) közzéteszem itt is. 🙂

Aztán indulnak az új közösségi kertek is. Még erről sem mondhatok sokat, hiszen minden szervezés alatt van. De jelentem, hogy óriási fejlődésnek néz elébe 2014-ben Budapest a minőségi közösségi kertek területén. Már szerveződnek a kertészek oktatási programjai, kertépítő napjai, amivel lesz bőven feladatom. Nagy örömmel végzem mindezt, és már várom is. Csillogó szemű, lelkes hallgatóság, sok kérdés, óriási lelkesedés. Mi másra is vágyhatna egy oktató? Aztán eljön majd a tavasz és a kertépítő nap, ahol a parcellákba ültetjük a magokat, palántákat. Megint szét fognak szedni, ezt hova, mi mellé, milyen mélyre. Hopp ezt elrontottad, ültessük újból… Nagyon vicces lesz. 🙂

Lassan búcsúznom kell az Aranykatica Kerttől is, februárban új kertvezetőt választanak maguk közül. Első évben ott voltam, mint rutinos kertész és egyre rutinosabb közösségépítő, és átadtam az alapismereteket, alaprutinokat, melyekkel reményeim szerint a közösség most már képes maga megoldani a feladatokat. Természetesen nem hagyom még teljesen magukra őket. Áprilisig folyamatosan támogatom az új kertvezetőt átsegítve a kezdeti nehézségeken. De aztán mennem kell, hiszen új kezdő kertet fogok vezetni. Talán ezt várom a legjobban. Dugig vagyok ötletekkel, látom mit rontottam el, mit csinálnék másképp. A következő kertnél szeretnék mindent előbb elkezdeni, hogy ne a szezon közepén kelljen mindent egyszerre csinálni. Óriási teher volt a közösségépítést és a normák meghatározását együtt vinni a kertészeti szezonnal, homokozó építéssel, konfliktusok kezelésével. Idén átgondoltabban szeretném mindezt végigcsinálni.

Közben júniusig zajlanak városszerte az ökokertész tanfolyamaim. Felgyorsulnak az események, hiszen minden csoportommal elindulunk terepezni, kezdődnek a szombat délelőtti alkalmak. Szeretem ezeket a napokat. Addigra beérnek a közösségek, a szakmai kirándulás és tapasztalatcsere mellett nevetős, beszélgetős délelőttök ezek. Sokszor már nem is kell beszélnem, a kertészek egymásnak adják át tapasztalataikat, és mi is lehetne ennél hasznosabb? Én meg csak álmélkodom munkám gyümölcsén. Hiába szeretem ezt csinálni, csak jó lenne osztódni néha.

Mindeközben szerveződik egy vidéki, három alkalmas, blokkosított ökokertész tanfolyam, ahol a 10 alkalmat összesűrítve három délelőtt próbálom átadni az ismereteket. Remélem összejön a minimális létszám, mert ősszel és a télen is voltam a komáromi kistérségben egy-egy előadást tartani és nagyon jól éreztem magam a kedves, vidám kiskertészek között.

Hát ebben az évben sem lenget az unalom szele, de nem is bánom, hiszen az egyik ügy nemesebb, mint a másik, és szeretem is mindet.

Közben már agyalok, hogy mit, mennyit és hova is ültessek a saját kertembe. A magokat már meg is rendeltem, itthon várják, hogy kezdődjön a palántázás és magvetés időszaka. Még egy hónap, és indulhat az is. Éljen a kertészkedés minden formája! Indulhat a szezon!