2022. kora tavaszában meditáltam az egyik bükki kaptárkőnél, ahol egyszer csak keltaként láttam magam egy köpenyben lámpással, és megjött egy rövid spirál dal….

Őseim léptében, őseim vérével, őseim nyomán járom már az én utamat…

Ezt a dalt énekelgetve, itt a reggeli szoba csendjében nyitom meg ezt az írást, aminek még nem tudom, hogyan fogom összeszedni a gondolatait. Óriási ez a Fám, és ennek a rovatnak az ágai még kicsit kuszák bennem, de összeszedem a bátorságom és elindul az Ősök Virága rovatom. Mikor máskor, mint az ősök napja előtti telihold napján.

Tizenegy éve kutatom a családfámat, Nimród csillagképnél, a Tejút fényében állt a Nap amikor napvilágra kerültem Anyám méhéből a Rák állatövi jegy oltalma alatt. A múlt kutatása és felfényesítése áthatja minden szinten az életemet. Fiatalon régész, történész, történelem tanár és geológus is akartam lenni. Ma azt gondolom lassan kimondhatom mindegyik lettem egy kicsit. Rendületlenül érdekel a múlt kutatása a Skorpió Holdammal a titkok feltárása. Nem véletlen lettem kineziológus is.

Olyan dolgok történtek velem életutamon, ami mindig továbblendített a kutatásban, néha annyira beszűkítve, hogy nem is maradt nagyon más választásom, mint menni tovább, mert mögöttem elfogyott az út és a levegő. Ahol mások megpihenhettek volna, engem az élet tovább rúgott. Életem egyik legkiegyensúlyozottabb időszakában ért utol az élethalál tusa, úgy, hogy csak néztem ki a fejemből bambán, hogy ez most mi, ez miért történik. Azóta sem hagyott nyugodni ez a történet és talán mostanra mondhatom el, hogy olyan mélyre ástam, amiben azt érzem szétfeszít a bennem lévő erő és információ. Ezért áttörőm gátjaimat, engedem az életem folyóját kiáradni és a tudásomat bölcsességgé érlelve megosztani. Érzem ebben a történetben benne van egy regény is, lehet nem is egy. Évek óta itt van egy nyersirat megnyitva a gépemen.

Mégis arra most még nem érzem készen magam, így elkezdem valahonnan ezt a nagyon mély Lélekvirágomat felgöngyölni. Ami mégsem teljesen Lélekvirág, hanem az őseim tükrében a saját utam elmesélése. Remélni merem, hogy ez nem csak öncélú gyógyulás és emelkedés, hanem benneteket is inspirál és gyógyít, hogy felismerjétek benne a saját utatok kincseit és lehetőségeit.

Mikor is kezdhetném el ezt a rovatot, mint az Ősök ünnepe előtt, a Banya érkezésével. Hát jöjjön az én Banyám az anyai nagyanyám búcsúja, aki matriachaként elmozdította az egész családunkat.

Anyai nagyanyám Veronika, ismerőseinek Veronka, nekem Mama. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz az életemre, de lett. Gyerekként közepesnek mondanám a kapcsolódásunkat. Vitt bennünket nyaralni a Balaton parti vállalati üdülőbe, vigyázott ránk a csepeli bányatavaknál lévő kisbungiba. Jó Mama volt, sütött karácsonyi sütiket, és amikor ott jártunk nála unokák mindig kihúzta a fehérneműs fiókját és akkor már tudtuk, hogy ötezer forintot fog a kezünkbe adni. Kapcsolatom láthatatlanul akkor mélyült vele, amikor kertész lettem. Az egyetlen olyan rokonom volt, aki érdeklődött mélységében a munkám iránt. Mikor takarítjuk be a búzát? Milyen lett a hozam? Ez meg is lepett, de Mamámnak nehéz sora volt gyermekként. Legidősebb nővérként, anyukája korai halálával ellátta testvéreit és sokat dolgozott a jászsági földeken. Élesen emlékszem az utolsó nyárra, elkísértük a Férjemmel vásárolni. Nagyon fura volt és zavart, volt benne egy izgágaság. Meg is lepett, hogy valami nem stimmel vele, járása is bizonytalan volt. Aztán jött az ősz és egy váratlan tüdőgyulladás, majd Clostridium fertőzés és januárban pontosan Veronika napon veszítettük el a földi síkon.

Utolsó hónapjai sorsfordítóak nekem. Nem volt kérdés, hogy odaállunk. Mind. Az összes unokája és gyereke. De legfőképp Édesanyám, mint legidősebb lány, és Én, mint legidősebb lányunoka. Jász asszony volt, tiszta pedáns. Még pelenkásan is megkért adjam oda a fésűt, hogy rendezze haját, pedig nagyon szenvedett. Erős asszony volt életében és halálában is. Megjártuk vele a kórházat, mégis többségében otthon ápoltuk. Életem legsikeresebb időszakába robbant be ez az esemény, országot jártam az előadásaimmal, tv stáb forgatta a kertész tanfolyamaimat, tőle mentem sokszor tanítani. Mégsem éreztem ezt tehernek, ez volt a dolgom. Legfőképp anyukámat támogatni, aki elvitte az oroszlánrészét a feladatoknak. Ahogy rosszabbul lett, nagyapám mondta, hogy éjjel engem szólongat önkívületlenül. Az volt az érdekes, hogy Barbinak hívott álmában, pedig életében sosem szólított így, Lujzika voltam a nagyszüleimnek. Ezt hajtogatta, hogy Gyere Barbikám együtt haljunk meg! Egyik hajnalban a húgom sírva hívott, aznap éjjel ő vigyázott a Mamára. Azzal kezdte, hogy a Mama megint ezt hajtogatja és ugye nem fogok meghalni. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a nap is el fog jönni, és majdnem elveszít a család engem is. Misztikusak voltak azok a napok és éjszakák. Hol a szüleit látta, hol engem hívott, aztán volt, hogy éjjel közepén népdalt énekelt nagyon hangosan.

Nagyon erősen érintett ez az egész. Miért lát nagyanyám a fátyolban? Miért engem lát a halott szülei mellett, akik hívják át a fényben? Voltak már akkor is rá válaszaim, születési képességem az átkelők érzékelése és segítése. Én úgy hívom: Lélekkísérő vagyok. (Na ezt sem mondtam ki még nyilvánosan! Köszönöm Mama) Volt ennek az egésznek egy nagyon fontos másik momentuma. Ahogy kísértem a mamát, sokat ültem az ágya felett, volt lehetőségem számot vetni. Az egész szoba falát a rólunk készült képek töltötték ki. Rák zodiákus jegyű volt, akárcsak én. Ott voltam gyerekként, ballagóként, felnőttként, aztán én a gyermekemmel a kezemben, aztán a fiam óvodai és iskolai képei. És ugyanez ott volt minden unokájáról, dédunokájáról. Egy élő családfa volt az a fal. És ott megértettem mi a valódi érték, mi az igazi teremtés, mi az arany: a Család. Előttem a pillanat, nézem a képeket aztán lenézek a Mamám már pici kis elhaló testére, és megéreztem a generációkon átívelő csodát és hosszú idő után valami megnyílt a szívemben, szeretnék még egy gyereket: a Lányomat.

Aztán Mama elment, utolsó estéjén megkért vigyük be a kórházba, nem akarta, hogy ott legyünk. Miután húgommal kiléptünk már éjszaka a kórházi szobája ajtaján leállt a szíve. Január 13-án a neve napján, ami az Édesanyám és mostanra a lányom névnapja is. Ők a Veronikák a családban, a győzelmet hozók.

Gyászoltunk, és elment a gondolat a gyerekről. Bánatban voltam és nyakig egy nagy kertészeti uniós pályázatban, a kineziológiai praxisom is csúcson járt akkoriban. Aztán nyár végére elkezdtem szédülni és egyre rosszabbul lettem. Novemberben elmentem orvoshoz, majd hasi ultrahangra. Ott derült ki a sokkoló hír egy óriási dermoid ciszta van a jobb petefészkemben, aztán kellett pár hónap, de összeszedtem magam és elmentem nőgyógyászhoz. Nincs hely a magánrendelésén, irány a szakrendelő. Hihetetlen pillanat volt, utoljára akkor ültem azon a helyen, amikor 12 éve a fiammal jártam terhesgondozásra. Belépek az ajtón az orvosomhoz, és az idő mintha megállt volna. Felfektett, még az uh is ugyanaz, és mutatja a cisztát. Bevillan a kép, hogy pont olyan minden, amikor a fiamat boldogan megláttam a képernyőn, de ez nem egy gyerek, itt nincs szívhang. Az orvosom sem olyan már, mint régen. Se nem kedves, se nem figyelmes, arcomba löki ezt műteni kell és ezzel tuti meddő vagyok. Kimegyek támolyogva, romjaimban a rendelőből és az első sarkon elbújva sírva hívom a férjem, nem lehet gyerekem és olyan a ciszta a petefészkemben, amit tutira műteni kell. Érzem gyereknek kellene lennie helyette a méhemben, de nem az van. Aztán a férjem csak erre várt, hogy végre engedjem át, dőljön le a falam. Így két hónap múlva a meddőnek nyilvánított testemben már gyermek is volt. Megfogant a lányunk Anna Veronika sorsunk megfordítója, transzgenerációs terheink nagytakarítója, a dermoid ciszta mellé, amit végig kispárnának használt míg odabent volt.

A Mamám igazi Banya energiákat hozott. Megkeverte az üstöt, megmutatta az utat és könyörtelenül rá is terelt. A Banya energiája ilyen! Nem véletlen, hogy itt született meg ez az írásom. November 1-én megjön a Banya, az aranyat varázsoló nő időszaka. Csodálatos nagyanyai gondoskodó erejével, megkeveri varázsüstjét, és alkímiába hív bennünket aranyat csinálni. Érdemes figyelni rá, mert tudása igaz és nemes, mélyről hozza fel az nemesérceket, hogy szóljon hozzánk vele. A Banya energiája mégis könyörtelen, ha nem halljuk meg hangját, akkor is végigviszi akaratát, mert óriási sorsfordító erő van benne.

Nagyon nem mindegy, hogy önként és tudatosan járjuk végig a Banya útját vagy sem.  Én már tudom, nekem szólt a Holló boszorkány, győzelmet hozó Veronika mamám, csak akkor még nem ismertem fel a hangját.

Ma már tudom, hogy nagyanyám távozásával sokkal többet hagyott ránk mint gondoltuk. Itt az idő a családi vérvonal boszorkány erőinek a felszabadítására, eljött az idő, hogy fénybe vigyük a valódi transzgenerációs erőinket. Öt éven belül majdnem mindhárman meghaltunk. Húgom, Anyu és Én is, lányom nagy traumákat kapott. Kórház és életmentő műtétek kezdték meg útjukat a semmiből, nem volt megállás. Az út elfogyott mögöttünk csak előre lehetett menni, megkeresni az Alsóvilág nemes kincseit és felszínre hozni. Hát erről szól ez a rovat, mert az út egy egész kincsesládát hozott fel a mélyből.