Hitem szerint az Anyatermészetben az egész Mindenség kódolva van.
Ha ebben az időszakban kinézünk, mit látunk? A kert virágokkal, gyógynövényekkel és termésekkel van tele. Mostanra minden nap hozzuk be a kertből a terményeket és a virágcsokrokat. Virágzik a mező és a rét. De ez már nem a nyár eleje. Túl a napfordulón mostanra minden a mag érleléséről szól. Nézzük csak meg a gyümölcsfáinkat! Minden fán már ott a jövő éves rügy, a csonthéjasok hiába zöldelnek, lassan megkezdik mélynyugalmi állapotukat.
Őseink Boldogasszonyban Természetanyát is látták, életciklusa összekapcsolódik a Nap aranyló fényével és a csodálatos gabonamezőkkel. Nagyboldogasszony napjaira a búzát betakarítottuk, magjait kicsépeltük. A magtárban várakozik és pihen a mag, hogy sorsa eldőljön. A mag előtt több út áll: a legszebb szemekből vetőmag lesz, az étkezési minőségből liszt, a maradékból állati takarmány.
A Nagy Anya gondoskodott rólunk! Ma álljunk meg egy pillanatra és merengjünk el ebben a megpihenésben és bőségben. Olyan ez, mint amikor Nagymamánk asztalán ott van a kedvenc ételünk, illatozik a finom sütemény is, és a konyha másik oldalán már takarókba csomagolva dunsztolódik a nyár összes finom zamata, tudva hogy közeledik a tél. Ezen a ponton vagyunk most az évkörön. Ez a nagymamai erő van itt.
Az élet még pörög zajlik, de bent már ott van az új mag, ami még pihen és várja a felhasználását. A személyes életünkben mi lehet ez a termékeny mag, ami már bennünk pihen? Hogyan adhatjuk át magunkat ennek az elégedettségnek és nagymamai bőségnek? Hogyan lehetünk boldog asszonyok az évnek ebben a szakaszában, ezekkel az erőkkel harmóniát teremtve?
