TELIHOLD – A BELSŐ SZABADULÁS ÚTJA

Október 26-án, hajnalban 5:12-kor teljesedett ki a Hold a Bika jegyében.

Ez a telihold mélyen érinti a biztonságunk, a nőiségünk és a kapcsolataink világát. Régi sebzettségek érzései kerülhetnek felszínre, akár egy jelenlegi kapcsolódás tükrében. Ami most megérint bennünket, annak gyökere messzire, a múltunkba nyúlhat vissza.

A retrográd Vénusz és a Chironhoz még közeli Hold a női történeteink felé fordítja figyelmünket. Hol és hogyan sebződtünk? Miben veszítettük el a biztonságérzetünket vagy a bizalmunkat? Hogyan láthatunk rá most ezekre a sebeinkre, és mit tehetünk a gyógyulásukért?

A telihold tengelyéhez kapcsolódó Plútó a mélyben őrzött minták felismerésére és átalakítására hív. A felismerésből most megszülethet egy önmagunkért vállalt, felszabadító lépés is.

A csillagképi háttér tovább mélyíti ezt az üzenetet. A Nap mögött a Szűz a rendrakás és az elengedés lehetőségét hordozza. Angyal szakasza a szellemi segítségkérésnek is teret nyit: érdemes lehet azokhoz a szellemi segítőinkhez fordulni, akikhez bizalommal, biztonságban kapcsolódunk, és konkrétan kérni a segítségüket a felszabadulásunkhoz.

A Hold útjához kapcsolódó Cet az elcsendesedés és a belső átalakulás tere. Itt letehetjük a magunkra vett szerepek fölösleges rétegeit, felismerhetjük, milyen történetek tartanak még fogva. A Tejútra tekintő Kos feje pedig a tudatosodás és az új irány meglátásának jelképe.

Forduljunk önmagunk és egy boldogabb jövő felé, és tegyünk a napokban egy apró lépést magunkért. Egy erdei séta, egy tápláló étel, egy elmélyült alkotás vagy olvasás is sokat jelenthet, ha ezzel a szándékkal tesszük.

A Cet csillaga, Mira is belevilágít ebbe a teliholdképletbe. Nevének jelentése: CSODÁLATOS, BÁMULATRA MÉLTÓ. Fénye időről időre elhalványul, majd újra láthatóvá válik. Legyen ez most emlékeztető: olykor a saját fényünket is halványabbnak érezzük, de minden önmagunkért tett, szeretetteljes lépéssel teret adhatunk annak, hogy újra felragyogjon.

Adjunk figyelmet a testünknek, a pihenésünknek, a belső biztonságunknak.

Készítsünk egy kis őszi oltárt, amin jelenítsük meg az öt elemet: a tüzet mécsessel, a földet őszi terméssel, a levegőt tollal vagy füstölővel, a vizet egy kis tál vízzel, a szer-elemet pedig egy számunkra kedves tárggyal.

Ásványainkat kitehetjük a holdfénybe, a feltöltés szertartásaként.

Érezzük a talajt a talpunk alatt, és kérdezzük meg magunktól:

Milyen életet szeretnék táplálni magamban, és mit teszek meg ezért ma?

És valóban tegyünk egy fizikai lépést is!

Ez most kulcskérdés: a múlt sebeinek felismerése mellett adjunk teret annak is, ami kivezethet a régi történeteinkből. Egy apró, önmagunkért megtett lépés is alakíthatja a jövőnket.

A bortó kép saját: a férjemmel kettesben töltött, romantikus, elvonulós hétvégénken készült az utazó oltárunkról.