December 8-a Földtiltó vagy Eketiltó Boldogasszony napja. Mint neve is mutatja, ez az adventi ünnepkör elejére eső ünnep a külső munkálatoktól való fokozatos visszavonulás, a belső világra figyelés ideje. Már nem a földi dolgokkal kell törődni, hanem fel kell készíteni a lelket a Fény születésére. Ilyenkor odakint egyre alacsonyabban jár az égen a Nap, egyre rövidebbek a nappalok, egyre sötétebb és ködösebb az idő. Az ember mégis reménykedik a Fény megszületésében, reménnyel tekint a közelgő karácsony elébe. Ebből adódik, hogy Földtiltó Boldogasszony legfőbb minősége a remény és a várakozás, de a csend, a befelé fordulás, a lemondás, a mértékletesség, a böjt minőségei is hozzáköthetők.

A gazdák Olvasós Boldogasszony idejében kiválasztották és számba vették azokat a jószágokat, amiket levágnak. Ezeknek az állatoknak a feldolgozása már nagyjából mostanra megtörtént vagy folyamatban van. A megmaradó állatállomány a következő évnek az indítását és fenntartását szolgálja. A kecskék, a birkák, a nyulak vemhesek. Kora tavaszra lefialnak, gondos bánásmód és figyelem illeti őket ebben az időszakban. Olvasós Boldogasszony idején kiválogatták az újravetésre szánt gabonamagvakat is, ami mostanra Földanya méhében pihen, megtermékenyülve, kicsírázva, sok helyen már kikelve zöldbe borítva a földeket. Ilyenkor Földanyánk már várandóságában pihen, a természet pedig téli álmában szunnyad. A várandós anyaság megszentségtelenítése lenne, ha ilyenkor a földbe hatolna a vaseke, ami férfierőket hordoz.

Ez az időszak így kapcsolódik össze Mária szeplőtelen megfogantatásával is anyja, Szent Anna méhében. Anna név jelentése a báj, kedvesség és a kegyelem. Azon túl több helyen említik a Nagyanya, Nagy istennő: Inanna megfelelőjeként is. A NagyAnya – Holle Anyó – Banya megrázza tollpárnáját és hóleplet küld a tájra, mint ahogy most is tette és fehérlő tisztaságával megpihenteti Földanyát. Anna hosszas gyermektelen lét után, miután férje is elhagyja, mély bánatában gyászruhába öltözik. Ám egyszer csak leveti gyászruháját (fekete föld) és menyegzői ruhát öltve magára (kifehéredő táj) az Istennő szolgálatába áll papnőként és megtisztítva önmagát, mély belső fényében megpihenve Isteni módon, szeplőtelen foganással megtermékenyül Máriával.

Az illatfelhő felelőse, igazi házi kerti rózsák.

Ez a megbékélő tisztaság jött el az évembe egy szeptemberi napon Egerben kalandozva. Éppen bent laktunk a városban a Lollok-kisasszonyok ősi házában és az Istennő egyik napon elhívott sétálni a városba. Ahogy jöttem-mentem megpillantottam a Szent-Anna kápolnát. Eldugott helyen van, épületek között és megvallom nem reméltem, hogy az ajtó kinyílik a kilincs lenyomása után. De láss csodát, így történt. Bementem és síri csend, béke és nyugalom. Mindent áthatott az erős, tömény rózsaillat. A kápolna csak üvegajtó mögül volt szemlélhető, de volt egy szobor és egy pad ahová leülhettem. Mély időszak volt ez. A házfelújítás megcsúszott, de annyira, hogy épp lakhatatlanná vált és egy egri apartmanból, egy börönddel indultunk neki a szeptemberi iskolakezdésnek. Semmit nem találtam, mindenünk dobozokban, nem így terveztem a kislányomat iskolás évei elindításában. Leültem és lehajtottam a fejem, mert elemi erővel rám tört a borzongás. Éreztem most valami történik velem/bennem/általam.

Elkezdtem imádkozni, és egyszer csak felnéztem és azt hittem jelenést látok. Egy hófehér kör alakú Istennőt láttam meg az üvegen tükröződve. Becsuktam, majd kinyitottam a szemem és még mindig ott volt. Akkor már mosolyogtam tudtam, hogy ez azért nem úgy varázslat, ahogy elsőnek gondoltam. Egy kör alakú, tejfehér üvegablak volt mögöttem, amit a Nap fénye megvilágított és áttükröződve ez a fény adta a velem szemben lévő üvegfelületre a formát.

Na akkor elpityeredtem, ilyen szép rózsás Istennő ábrázolást (szándékosan nem Annát/Máriát/Boldogasszonyt írtam) még nem láttam. Folytak a hetek óta visszatartott könnyeim kifelé a megkönnyebbülés mentén Anna lányomra gondolva, aki első hetét töltötte az iskolában. Csak ültem a könyörület, kegyelem és megtisztulás érzését magamba fogadva a rózsa illatban, hogy itt lehetek, hogy süt a nap és ekkora csodák vesznek körbe. Egymagam voltam és síri csendben amilyen a téli hófedte táj. Megállt az idő, a belső fényem felragyogott és kivetült Istennő alakjában megnyilvánulva. Megfogant bennem a jövőm képe, a kész ékszerdobozházam fent a hegyekben, amiből most írom ezen sorokat.

Ennek a megpihenésnek, megtisztulásnak és bölcsasszonyi foganásnak van időszaka ezekben a hetekben. Érdemes megállni és megpihenni december 8-án, pénteken. A csillagképi környezet is ezt sugallja. A Nap a Skorpió jegyben és a Kígyótartó csillagképnél hozza az elengedést és a gyógyulást. A Hold a Mérleg jegyben segítheti a mérlegelést mit engedjünk el és mit tartsunk meg. A Jupiter-Merkúr trigon fényszög emelő hatása hatékonnyá teszi az imát, a tervezést, a tisztító beszélgetéseket és a lényegi kérdéseknek a megvitatását is. A Vénusz és a fogyó holdsarló az Arató Szűz csillagképénél halad. A hold ráadásul estére eléri a Szűz legfényesebb csillagát: a Spicát, ami a fényaratás szimbóluma. Ez segítheti, hogy tiszta lapot teremtsünk, egy fényes szűzi állapotot, ahol megfoganhat majd az új élet.

Hangolódjunk erre: Egyszerű szert javaslok a Víz elemmel. Este a fürdőnkben gyújtsunk egy gyertyát/mécsest, melyben megjelenítjük a Spica fényét és hangolódjunk a megpihenésre és megtisztulásra. Zuhanyozzuk le magunkat a hófehér fény zuhataggal, a víz tisztító erejével megáldva. Hozzuk szűzi állapotba lelkünket, esküvői, hófehér ruhába öltöztetve. Most még pihenjünk meg, forduljunk befelé, elcsendesedve készülődjünk az új befogadására, ami a fény megszületésével elérkezik hozzánk karácsonyra.