Hogyan kezdődött?

Gyerekkorom óta csodálom az élővilágot. Rendületlen és töretlen a lelkesedésem minden természeti jelenség iránt. Legyen az felhő vagy virág, csillagos ég vagy a föld mélye. Mára tudom, hogy bármi amit ebből az imádatból elengedek, hogy kisebbnek vagy elfogadhatóbbnak tűnjek, előbb vagy utóbb ellenem kezd működni. Így mostanra magamba fogadom az egész természeti világot. Hiába lettem növényorvos és így illene a tetveket utálnom, valójában ahogy tanultam róluk egyre mélyebb szeretet és tisztelet alakult ki bennem irántuk. Így van ez mindennel, amiben elmerülök. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem gyérítem populációikat. Tudom, hogy az is a rend szerint való és emberként az a dolgom, hogy bolygassam őket, mikor túlszaporodnak.

Ahogy haladok ennek a lelkesedésemnek a mélyebb tudatosításában és megengedem magamnak, hogy az összes létező hobbimat visszavegyem, úgy mélyülök a kapcsolódásban is. Állatvilágról szóló írásaimat innentől az Állatvirág rovatban találjátok majd meg. Jaj, egyből annyit tudnék mesélni. Sok-sok történet hömpölyög bennem, ahogy teret adok magamban a témának. Mégis azzal kezdem, ami a héten érkezett meg hozzám, mert bizony a mókusnak köszönhetem az elindulást. Ennek a csodás állatnak a kedves könnyedségével indítom meg a Állatvirág rovatomat.

Miért a mókussal indul az Állatvirág rovatom?

Mókus a Bükkben

Fura dolgot engedtem meg magamnak a héten. Egyik kedves kliensem sos segítséget kért tőlem Koppenhágából. Miután elment a személyesen érkező kliensem azt éreztem, hogy bár maradhatnék odabent a csodás Lollokházas szobámban, mégis kifelé hív a lelkem az őszi napsütésben. Így elindultam az egri érsekkert felé és közben felhívtam a külföldön élő kliensemet is. Máskor ezt tuti nem engedem meg magamnak, mert milyen már utazás közben fizetős klienst fogadni… De azt éreztem, hogy ez így lesz a Rend szerint való és nem is tévedtem. Leültem a kertbe egy eldugott helyen lévő kis padra és segítettem őt minden tudásommal, hogy a sorsát megfordító szívbeli döntését meg tudja hozni nyugodt lélekkel és éberséggel. Egyszer csak megjelent egy mókus és velem is maradt igen hosszasan. Ott ugrabugrált körülöttem, miközben drága kliensemből kitört a mindent elsőprő feloldozó zokogás. Világos lett bennem, hogy ez nem lehet véletlen. A mókus átsegítette őt az elengedésen és játékosságával feltöltötte derűvel a napunkat. Pár nap múlva ezzel a kliensemmel ismét együtt jártunk. Egyazon időben voltunk a természetben. Én a hegyen, ő egy koppenhágai parkban. És lám mindkettőnknek előjöttek a mókusok. Csodapillanat volt. Együtt oldódtunk és emelkedtünk játékosan és könnyeden az őszben a mókusok áldásával.

Mókus a koppenhágai parkban

Mit is jelent a mókus az őszben?

Totemállatként a tervezést mutatja, de az akadályokon való túljutást is. Kevés állat olyan elfoglalt ősszel, mint a mókus. Összegyűjti a termést és elássa azt, de csak annyit, amennyire szüksége lesz. Mi is jelenthet mindez? Csak a szükséges dolgokhoz ragaszkodj és engedd el a negatív érzelmeket, emlékeket, melyek hátráltatnának az életben. Bízz abban, hogy pont annyid marad, amivel kényelmesen eléldegélsz a téli időszakban, hogy a jövő év tavaszán megújítva önmagad már a friss terméseket fogadhasd magadba.

Amennyire elfoglaltak ezek az állatok, annyira játékosak is tudnak lenni. Gyűjtés közben is képesek egy kicsit kikapcsolódni, játszani más mókusokkal. Ám élvezik, ha pihenhetnek egy ágon. A mókustotem megmutatja, hogy mindenre van idő az életben, csak meg kell tanulnod a harmóniát a munka, játék, pihenés és elmélkedés közt.

Így a mókus azt üzeni neked: Ne feledj el játszani, akárhány éves is vagy! Csináld a begyűjtést, megtartást  és elengedést könnyedén! Énekelj, táncolj, kapcsolódj másokkal és pihenj is meg mindeközben. Kapcsolódj a mókussal, tanulj Tőle és tudd, ha megjelenik az őszben a könnyed elengedésnek az áldását hozza el neked! 

Éljenek a mókusok!