Halloween – Mindenszentek – Halottak napja – Samhain – Aranyasszonyok napja – Ősök napja – A Banya időszaka

Sok név, szétesett tartalom… Nem csoda! Pont olyan ez az ünnep, ahogy a halálhoz, Istenhez és az ősökhöz állunk kollektíven. Október 31. – November 2. A Három napos ünnepi kör.

Októberben a tudatos áldozathozatal megkezdésével az erdő elindul az átalakulásában megkezdi levetni elhasználódott ruháját, hogy megpihenjen az átmenetben. A hónap végére aranyat hullat a fa, arannyá válik ez az áldozat. Megnemesedik és az égbe száll, a világok közti átjáró kinyilik ebben az átalakulásban.

Az átalakulással az élet és a halál kapujához érkeztünk, ahol Földanyánk tudatos elengedése összeköti az égi világgal a bolygónkat. Rengeteg rovar, egynyári virág hal el ezekben a hetekben, tudatosan áldoz a természet. Elvékonyodik a fátyol, átjárhatóvá válnak a szférák, előjön a köd és a pára, sejtelmessé válik minden a homályban. A rémséges gyerekekkel játszott halloweeni ünnep megtisztít, átemel az örömön keresztül az ártó szellemvilági energiák felett október utolsó napján. Másnap az isteneink meghívása biztonságot és keretet ad, hogy november 2-án a halottak napján biztonságosan találkozhassunk megboldogult őseinkkel.

Az ősökkel való találkozásnak több lehetősége is van, akár meg is teríthetünk számukra az asztalunknál, kérhetjük áldásukat az életünkre. Engem a fényben és virágtengerben úszó temetők nyűgöznek le leginkább. Árad a fény, a tűz transzformáló fénye, amiben az őseink az átalakulásukkal áldozatként vállaltak, hogy átemeljenek bennünket a saját belső fényünk felé. Ilyenkor az elhunyt rokonaink értékeikre emlékezünk, azokra az értékekre, amik áthatották az életüket és a minőségeiket, azokra az áldozatokra amiket hoztak, hogy mi ma itt lehessünk. A virágok mutatják az örökélet virágzását, minden halál csak átmeneti, a megújulás előhírnöke.

Ebben a három napban összeér a múlt, a jelen és a jövő pillanata. Az életfa bölcsessége mutatja most meg ezt nekünk. Az égi kapu kinyilásávál záporoznak az aranyló falevelek, mintha az égből hullanának alá, megpihenve a földön, átadva magukat az enyészetnek, hogy új élet szökkenhessen majd rajta a megpihenés után. Ez a gyönyörű folyamat zajlik itt és most ebben a három napban. Az ég küldi ránk aranyló bölcsességét, hogy megpihenhessünk őseink erejében, átalakulva a jövő évi elindulás előtt.

Összeér a múlt a gyökérzónában, a jelen a törzsben, a jövő a lombkoronában. Összemosódik múlt, jelen és jövő. A lomb lehullásával meglátjuk a fa igazi formáját és teljességét. Az ágak, hajtások idei fejlődését és romlását is, megnézhetjük mit alkottunk, hol tartunk. Azonban ősz van, ez most nem a cselekvés pillanata, hanem a nyugtázásé és a jövőbe néző energiáké. Mit kell majd lemetszeni, hogyan kaphat a fa fényt minden irányból? Melyek a beteg ágai? Mely ágak vannak rossz helyen? Mely ágak lehetnek egymás konkurenciái a jövő esztendőben? Milyen tápanyagra és védelemre van szüksége a fámnak?

Valahonnan jöttünk és származunk, valakivé váltunk és valahová tartunk az utunkon. A három napnak az összekötésében és lecsupaszodásában a fátyol kapujában megjelenik a Banya és átkel közénk. Ez most már az ő időszaka. Az Istennő évkörén ez a kapu megnyitja az ősök szellemi erejét és megjeleníti a Banyában, az ősi varázslatos bölcs asszonyban. A Banya megkeveri üstjében a folyadékokat és átalakítja azt a lobogó tűzön. Igazi alkimista. Ha együttműködünk vele, és figyelünk rá, együtt változhatunk át vele, mi magunk is, akárcsak a téli megpihenésben a fáról lehullott avar. Lehetőségünk van az utunkhoz céljainkhoz szükséges ősi átalakító erő alapanyagait magunkba venni, és az üstben kinemesíteni, átfényesíteni magunknak. Tápanyagokká válik a végső folyadék, melyet a polcra helyezve, mágikus összetevőké tehetünk az új utunkhoz.

Valójában ezzel tisztelgünk őseink előtt és ezzel gyógyítjuk magunkat és fényesítjük át az utat gyermekeink vagy teremtményeink előtt. Mi vagyunk a nagy családfa közepén a törzs, a stabil erő. Az ősök erejét átfényesítve magunkba fogadva lehetőségünk van arra, hogy átalakítsuk éltető tápanyaggá számunkra. Mindeközben kitekintve gyermekeink irányába lehetőségünk van arra, hogy odaadjuk nekik ennek átnemesített vagyonát az Aranyt. Így leszünk Aranyasszonyok és Aranyférfiak. Az arany itt sok mindent jelent: földi vagyont, értékes családi történeteket, egyediségünk és életutunk értékes bölcsességeit,  a szívünk nemes szeretetét és fényét. Tápanyagként küldjük át minden teremtésünkbe ezt az aranyat, megmutatva, hogy a jövőnk magjai már ott vannak és ez a folytonosság csodája, az Örökélet maga.

A világ bajai ebből a törésből származnak, nincs múltunk, jelenünk és jövőnk. Gyökereink árnyékban vannak és betegek. Ahhoz, hogy lelássunk a mélybe, stabilan kellene állni a törzsben, érzékelve a gyökér ügyeit. Többségünk sérülten kapta vagy nem kapta meg ezeket az aranyakat, ezt a nemes erőt a családjától, így nem is tudjuk működtetni és azt továbbadni sem. A lehetőség mégis a törzsben van, ő az, aki stabilan megtart itt a jelenben és szállítja le és fel az információkat a szállítónyalábain keresztül. Aki összeköt a múlttal és a jövővel a sajátunkéval, a családunkéval, a bolygó és a galaxis történelmével és jövőjével is. A kulcs a mi kezünkben van itt és most a jelenben. A banya nekünk keveri az üstjében a forró keverékét. Legyünk tudatosak és adjuk kezébe a hozzávalókat! Vegyünk részt a folyamataiban! Engedjük meg, hogy varázslatos módon elkészülhessen a saját értékünk, amiben a múlt bölcsességét és a jövő ígéretét itt most megkeverjük és átalakítjuk éltető esszenciává, hogy legyen tápanyagunk a jövő év új útjára.

Ez a boszorkány évkör kezdete is. Nem véletlen. A boszorkányok Földanya ciklusaival élnek összehangban és az Istennőt szolgálják. Ezzel a természeti halállal, ami egyben az örökéletet is képviseli emelik át magukat a mélyebb szakaszba. Az ősszel kezdődő átalakulásba, a megpihenésbe, az Alsóvilágok felfedezésébe, a mély női anyaméhnek való odaadásba. Tavasszal innen emelkednek ki az átalakulás után, a mindent gyógyító elixírjükkel, a varázserejükben megtöltekezve, hogy átadják magukat az anyagban való munkásságnak. A nyárban begyűjtik a gyógy- és varázsfüveiket, szerelmetes nyári naptáncokat járnak, átadják magukat a felhőtlen örömnek és bujaságnak, hogy aztán a természettel együtt ismét visszahúzódjanak a földbe, a mélybe a varázsanyagok begyűjtésére és a megpihenésre a Föld anyaméhébe.

Hát ilyen varázslatos ez az időszak, egészen a decemberi napfordulóig. Haladunk befelé egyre beljebb és beljebb magunkba, az ősök, a hajszálgyökerek irányába, le a föld magjáig, hogy majd a fény megszületésével ott megpihenjünk a föld belső fényében, és szép lassan meginduljunk ismét felfelé a nagy utunkon, körözve a Napunk körüli táncban.