Már hetek óta szeretnék írni erről, de aki kertészkedik az tudja hogy mit jelent a kertben az április. És még ha csak ez lett volna a dolgom, de sorra fejeződnek be az ökokertész tanfolyamaim a városban.
Miért pont a csolnoki tanfolyamról írok elsőnek? Mert olyan jó volt ott lenni, és az örömömet szeretném megosztani veletek is. 🙂
Kicsi a világ, egy tízen évvel ezelőttről ismert régi kolléganő Csolnokra ment férjhez, és a facebook csodája révén tudva mivel foglalatoskodom, lehívott tavaly télen egy előadás megtartására a helyi művelődési házba. Sötétben érkeztem és távoztam, sokat nem látva a helységből. Az embereknek tetszett, amiről beszéltem, és összeismerkedtem Kovács Dórával a művelődési ház vezetőjével. Egy pillanat alatt éreztem, hogy az ökokertészkedés iránt elhivatott, lelkes emberről van szó. Nem tévedtem, mondhatom, hogy jó ismerősökké váltunk. Tavasszal már forródróton voltunk, hogy hogyan valósítsuk meg a tízalkalmas tanfolyamomat blokkosítva négy alkalomba sűrítve. Megegyeztünk, reklámoztuk, megvalósítottuk, és már végére is értünk.
12-14 lelkes ember jelentkezett a környező településekről. Az előadásom hallgatósága a teljesen kezdő fiataloktól kezdve a Biokultúra Egyesület tagjaként huszonéve bioszemlélettel gazdálkodókig terjedt. Jó vegyes társaság, ilyenkor nehéz az előadók sorsa, hogy mindenki értse is, és tudjon is újat mondani.
Csolnoki Ökokertész csoport
Egyszer sem sikerült végeznem a megbeszélt időben. Folyamatosan rengeteg kérdés és tapasztalatmegosztás volt, igazi beszélgetős estékké váltunk. Vidéki, kerttel rendelkező, érdeklődő emberekhez jöttem gyakorlati tapasztalatokra voltak kíváncsiak. Feladták a szünet lehetőségét is, és volt hogy három órán át egyfolytában hallgattak engem. Mindeközben nem aludtak el, csodáltam őket lelkesedésükért. Erőt adott és lendületet nekem is. Közben ettük, ittuk a Dóra által kínált almát, diót, zölditókát, citromos vizet. Előadás után mindig veszekedés volt, hogy ki vigyen le a dorogi buszig, és mindig kaptam valami ajándékot. Virágot, szárított zsurlót, palántát. Nem lehetett eljönnöm üres kézzel.
A zsurlóért mégis nagyon hálás vagyok Árpinak, aki tudom nem fogja olvasni a soraimat. Egy idős kertbarát óriási rutinnal, internet és e-mail cím nélküli élettel. Egyszer hívtam telefonon, akkor is a kertben keresgette a felesége egy jó darabig. Sokat tanultam tőle. Mindig hozta a régi elsárgult füzetét és előadás előtt feltette a kérdéseit. Figyelmesen meghallgatta válaszaimat, felírta az új információkat és elmondta hogy ő hogyan csinálja. Nem nagyon tudtam kötözködni vele. Őrzöm tudását, és már tovább is vittem tapasztalatait más kertekbe.
Aztán itt vannak Gyöngyiék. Csodálatos kertjük van. Náluk voltunk utolsó alkalommal terepnapozni. 20 éve tartó, bioszemléletű gazdálkodásuk meghozta gyümölcsét. Érdekes egyedileg hegesztett kerti eszközök (rajongok az ilyesmiért). Mindenhol katicák, zengőlegyek és tevenyakú fátyolkák. Gertrud Franck féle vegyeskert, áztatott levek, házi kis üvegház melegágyban, saját mulcsozó gép. Ámultam, bámultam, kicsit irigykedtem. Csodálatos panoráma a Visegrádi-hegység és a Pilis vonulataira. Na szóval a földi mennyország. És a házi pálinka is isteni volt. Ha megsértettem a gazdát azzal, hogy első dicséretem így szólt hogy „nagyon finom nem is karcos…” Ezúton is elnézését kérem, mert tényleg nagyon finom volt. 🙂
Jó volt látni, hogy megindult a helyi tapasztalatátadás, a közösségi szerveződés, és a közös programok szervezése. Még be sem fejeztük, máris a jövőn törték a fejüket. Új előadók, új kertészeti könyvek a helyi könyvtárba, közös kertészkedés, palánta és magcsere. Na, ezért csinálom én ezeket, jó látni, hogy a munkám magja jó földbe került és gondozva is lesz.
Negyedik nap végén még este 7 órakor egy közösségi kert kezdeményezésben is segítettem Tinnyén (ami pár kilométerre van Csolnokról). Pont aznap keresett meg telefonon a szervező a segítségemet kérve. Közösségi kerteket hoznak létre a helyi lakosságnak önkormányzati területeken. Lelkesedésben, elhivatottságban nincs hiány. Remélem sikeresek lesznek, és tudtam segíteni a tapasztalataimmal nekik is.
Szóval így telt el négy péntek délutánom Csolnokon. Vidáman, lelkesen, tanítva és tanulva. Előttem van a búcsú képe is. Dóra a szervező megölelt, és azt mondta, hogy „Isten áldjon és adjon erőt a munkádhoz!” Ezt kívánom nektek is Csolnoki Ökokörösök, még egyszer megköszönve a csodás délutánokat. Isten áldjon benneteket is!
A többi csoportom meg ne irigykedjen róluk is írni fogok hamarosan 😉