Ma van Kármelhegyi vagy Skapulárés Boldogasszony ünnepe, azé az ősi, mély női archetípusé, aki a szent ruha őrzője, és így a lélek tiszta belső otthonának is védelmezője.
A karmelita hagyomány szerint ő az, aki átadta a skapulárét, azt a szent ruhadarabot, mely a védelem, a hovatartozás, elköteleződés és önazonosság kifejezője is.
A skapuláré emlékeztet arra, hogy kik vagyunk, hol vagyunk otthon, és mi az a benső hovatartozás, amely nem földi helyhez kötött, hanem a szívünk legmélyéhez.
Most lehetőségünk van új alapokra helyezni belső otthonunk érzését, és újra megfogalmazni:
Miben vagyok otthon igazán?
Milyen az én belső palotám, királynői szobám, szentélyem?
Milyen az én skapulárém?
Az a tapasztalatom, ahogy a belső otthonod képe egyre világosabbá válik, úgy öltözteted fel a külső otthonodat, az életedet és önmagadat is ebbe a szakrális női minőségbe.
Öltözködés, mint önazonosság – a boldogasszonyi minőségünk nyoma a hétköznapokban
Ebben az értelemben az önazonos, otthonos érzetet adó ruha egy szent öltözet. A belső világod kifejeződése, egy 21. századi skapuláré.
A Kármelhegyi Boldogasszony ruhája tehát nem csupán külső védelem. Ő Boldogasszony azon arca, aki azt tanítja: öltözz fel az istennői minőségedbe. Viseld magadon azt, amit belül már felfedeztél.
Tudtad? – A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepének története
A karmelita rend a Szentföldön, a bibliai Kármel-hegyen született meg, ahol a remeték Illés próféta példáját követve vonultak vissza befelé forduló imádságos életre.
A keresztes háborúk után, amikor a muzulmán uralom alatt a rend üldöztetést szenvedett, a testvérek kénytelenek voltak Európába menekülni, ahol nehezen fogadták be őket, és a rend fennmaradása veszélybe került.
Ebben a nehéz időszakban kérte az angliai Szent Simon Máriát, hogy mutasson jelet és nyújtson védelmet a rend számára. A hagyomány szerint a Szűzanya 1251. július 16-án megjelent neki, és átadta a skapulárét azzal az ígérettel, hogy aki azt hittel és tiszta szívvel viseli, az az ő oltalma alá kerül, és halála után sem vész el.
A skapuláré két, vállra fektetett textildarabból áll, amit a test elülső és hátsó részén viseltek, szimbóluma lett a Mária iránti odaadásnak és a vele való benső kapcsolatnak. Idővel ez az öltözet kiválthatóvá vált egy Szűz Máriát ábrázoló skapuláre medállal, amelyet ugyanúgy a testhez közel, gyakran a szív fölött viseltek.
Ma, amikor sokan újra keressük a női spiritualitás gyökereit és a boldogasszonyi minőséget a skapuláré, mint önazonos szent női ruházat és egy szép boldogasszonyi ékszer emlékeztet bennünket arra, hogy a testünk és a lelkünk egyaránt hordozói lehetnek a szentségnek.
Ahogyan öltözködünk, viselkedünk, jelen vagyunk mind tükrözi, kik vagyunk, mit képviselünk és hol vagyunk igazán otthon.
Boldogasszonyi kapcsolódást kívánok Nektek!
