Csontasszony jelenléte Levegő Istennő időszakához kőtödik. Januárban, a Fergeteg Havában minden fagyos és deres, most van visszahúzódva legjobban a természet. Az avar csontig fagyva a földbe simul, minden pihen és nyugszik. Teljesen csendes és átlátható az erdő, és minden a szemünk elé kerül ebben a csupaszságban. Csontasszony megmutatja csupaszságunkat kivül és belül is. Megtanítja nekünk, most Ő az úr!

Csontasszonyt az indiánok La Loba, Farkasasszonyként tisztelik, aki a farkasok csontjai után folyómedrekben kutat. Miután megtalálta az összes csontot gyönyörű hófehér szobrot készít belőle és énekelni kezd. Az éneke megtölti élettel a szobrot, hús és vér által felépül a farkas, mely a kanyonban futva gyönyörű, örömteli nővé válik és szabadon sűvít a csupasz tájban élettel töltve meg.

Ennek időszakában járunk amikor csontunkig hatolt a hideg, leszedve rólunk a nem odavaló részeket, hogy elkészülhessen a hófehér szobor, hogy megindulhassunk a Lány tisztaságával és örömével szabadon repkedve.

Fagyos tavam tükre

A januári telihold neve is Farkashold, ilyenkor a hangok a csupasz erdőben messzire szállnak így a farkas üvöltése is élénkebb, jobban hallották és látták őket őseink, így elnevezését is innen kaphatta ez az időszak és ennek Úrnője. Erős, égi energetikájú Rák jegyben megvalósuló Telihold ez, mely sok érzelemmel és dallammal visszatükrözi a lélek lecsupaszítását és felszabadulásunk, megtisztulásunk lehetőségét. Hol van az Én belső otthonom? Mi az én hangom? Mivel vagyok önazonos?

Ez a bardo állapota, visszacsupaszodunk. Ha hagyjuk magunkat megpihenni és alkotni akkor békésen lejönnek rólunk a nem kívánt rétegek. Figyelem az embereket ebben az időszakban és rengeteg körülöttem a betegeskedés. Vajon miért? Hagyjuk, tudjuk még a Természet rendjét? Hogy itt az idő a teljes belső visszahúzódásnak? Alkotni, elmélyedni, írni, olvasni, tényleg kiűríteni elménket? A betegség pont ezt a tisztulást hozza el. Kiköhögjük, kifújjuk, fekszünk, teázunk, olvasunk, pihenünk, ha igazán betegek vagyunk. Tényleg csak így lehet elérni a tavasz előtti belső csendet, békét és megtisztulást?

Ködös tájkép a birtokról

Nem hiszem. Bár Csontasszony valóban csontig hatol, megkeresve azokat a pontokat, amik lerágásra érdemesek, de kegyes is. Miután minden csontot lecsupaszított, barlangjának tűzénél varázsigéket mormol, énekelni kezd és megkezdi az alkímiát. A csontot felépíti, új erővel és élettel tölti fel. Csodás égi támaszokat kap emellé: az év legfényesebb, leghosszabb telihold szakaszát decemberben és januárban. A Nap kegyelme ez, most napközben valóban kevesebb a fény, de cserébe Napunk erőteljesen megvilágítja a Holdat. Arany fénye helyett, most hófehér tisztaságot hozva a lelkünkbe és testünkbe. Ezt az égi erőt tükrözi vissza a Föld is. Januárban a hó, a jég, a köd és a dér az Úr! Minden tisztul, összeszűkül, hogy visszatérhessen Lány istennő, és szépségével tűzre lobbantva a tájat, meghozva a tavasz üdeségét a teljes megtisztulás után. A folyamat elkerülhetetlen, égi rendben működünk, akár tudunk róla, akár nem.

Így arra kérlek állj meg egy pillanatra és január utolsó napjain tiszteljük meg Csontasszony időszakát, hálát adva a csupaszítás energiáiért, a mögöttünk lévő napforduló óta tartó időszakért, a karácsony fényéért a két ünnep közti megpihenésért és a januári erőforrásokért, akárhogyan is sikerült igénybe venned.  Majd végy egy mély levegőt és keljünk útra együtt kézenfogva az Új ciklusba a Lánnyal, ahol sok szép új írással készülök én is a bardos lecsupaszítós megpihenésem után!

Levegő Istennő oltárom az erdőben