2025.01.13 23:27 perckor megérkezik az év első teliholdja. Kiteljesedik ezzel ennek a holdhónapnak az energiái. A teliholdat érdemes az Újhold képletével együtt vizsgálni.
Ez a Telihold rávilágít mi az, ami bennem halhatatlan! A lelkem mi célból érkezett ide, erre a Bolygóra. Összefolyik a múlt-jelen-jövő, mintha az idő megállna most az Égen is.
Egyszerre van jelen:
Az ősök ereje és bölcsessége,
Én, mint zseniális, utánozhatatlan indivídum,
és a belőlem származó rezgések, melyek meghatározzák a jövő nemzedékeinek életét.
A térben is ez van, ha körbenézünk a földi táj is jeges és kietlen. Megláthatjuk a jégtükörben a csupasz önmagunk képét. Most nincs álca, meztelenül állunk a Teremtő előtt, pont úgy, ahogy érkeztünk a földi létünkbe. Ki vagyok Én? Miért érkeztem ide? Miért ebbe a családba? Nemzetbe? Bolygóra? Mi az én valódi küldetésem és hivatásom?
A jeges tükörbe pillantás lehet ébresztő, döbbenetes vagy akár kellemetlen is. A felénk áramló tükrözödő képek és életesemények most erős érzéseket kavarhatnak. Ne ijedjünk meg, bármit is látunk a tükörben! Minden azért történik, hogy ébredjünk önmagunkra, a saját valódiságunkra, az egyediségünk értékességére, énünk halhatatlan részére. Ha ezt megértjük és a helyzetek mögött megjelenő tanítást bölcsességünké formáljuk, akkor az ajándékunk a lélek szabadsága.
Igen! Megérkeztem! Ez vagyok Én! Nem alkuszom meg tovább mással! Ez az én tükörképem! Ez az Én belső otthonom!
Ha a földi létben nem ott és úgy vagyunk még, ahol termékenyen meg tudjuk mutatni egyediségünk csodáját, most kaphatunk egy erős indítatást arra, hogy lépésről lépésre kezdjük el felépíteni az új minőségű életünket!
Támogató és feloldozó lehet támaszkodni a bennünk élő ősök erejére és az élő családi és baráti rendszerünk erőforrásaira! Bátran vegyük igénybe a bennünket támogató és építő emberi kapcsolatainkat!
Amiről azonban azt érezzük, hogy a halhatatlan értékeket nem tükrözi az életünkben, azt egyszerűen vessük le magunkról! Adjuk át a Telihold elengedő fényében a hideg csupasz tájnak és a jeges csillagoknak!

Megéri, ezt megtenni, mert az elengésben ott van az a hópehely forma, ami csak a miénk. Utánozhatatlan és gyönyörű! Öleljük magunkhoz és szeressük ezt a csodálatos kombinációt!
Őrizzük, tápláljuk és ne engedjük, hogy más elolvassza, átformálja vagy összekoszolja. A felelőség és a döntés a miénk! A tápláló jeges csillagfény most támogatja minden lépésünket, ami önmagunk termékenysége, zsenialitása felé vezet el minket!
Drága Barbi!
Miközben sajnos „csak ” most olvastam írásodat, egyfolytában potyogott a könnyem!
Amit a szemét eltakarításról írtál arra pozitív szavaim már nincsenek, de ha időd engedi majd a húsvéti ünnepek alkalmából hallgasd meg Mascagni: Parasztbecsület HÚSVÉTI kórusát. Engem csak ekkor ér ilyen örömteli sírás minden alkalommal, mint amit az eltakarításról írtál. Az imám a szemetelőkért:
Ó Jézusom! Bocsásd meg bűneiket, mentsd meg őket a pokol tüzétől, s vidd a mennybe a lelküket, különösen azokét akik a legjobban rászorulna irgalmadra! Szeretettel ölel: e-Mese