A lélek, a szerelem és a kalászba forduló élet ünnepe – Pünkösd

Pünkösd a keresztény ünnepkör egyik legnagyobb ünnepe. Húsvét után az ötvenedik napon érkezik el, és a keresztény hagyományban a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Az Apostolok Cselekedeteiben a tanítványok együtt vannak, amikor zúgás támad az égből, lángnyelvek jelennek meg, betölti őket a Szentlélek, és megérkezik hozzájuk a küldetés: hogy minden nyelven hirdessék Jézus Krisztus tanításait.

Ha ezt szeretnénk mai nyelvre lefordítani, akkor ez az ünnep annak lehetősége is, hogy a bennünk élő isteni szikra fellobbanjon. A Lélek tüze, a szerelem ereje, a szenvedély és a belső hívás elindíthat bennünket egy olyan küldetés felé, ahol már nem a befelé forduláson, hanem a külvilág felé való kinyilvánításon van a hangsúly.

A természet pünkösdi kiáradása

Ha kilépünk a kertbe, ugyanezt a kinyilvánítást látjuk. A május végi, június eleji természet kitárul. Minden harsog, minden túlcsordul: illatok, virágok, terméskezdemények, zöld erő, madárhang, melegedő fény, méhek, pünkösdi rózsák, cseresznyeérés. Minden azt üzeni, hogy az élet áradni akar.

Vöröslő pipacsok, lila szarkalábak lepik el a réteket, a kertekben rózsák és bazsarózsák nyílnak, a fákon már megjelennek az első édes gyümölcsök. Minden az életet hirdeti: ideje megmutatni a szépségünket.

A magyar néphagyomány pünkösdi szokásai is ezt a termékeny, közösségi, virágzó világot őrzik.

A pünkösdi királyválasztás során a legények ügyességi próbákon mérték össze erejüket. A győztes lett a falu pünkösdi királya, aki egy ideig különleges tiszteletet élvezett, mulatságokra hívták, és a közösség figyelme rá irányult.

A pünkösdi királynéjárásban kislányok járták a házakat egy szépen felöltöztetett, virágkoszorús kislány, a királyné kíséretében. Énekeket, mondókákat adtak elő, termékenységet, áldást, növekedést kívánva.

A zöldágazás során a házak kapujára, ablakára, kerítésére zöld ágakat, gyakran nyírfát vagy bodzát tűztek. Ez a rügyező, eleven természet erejét hozta be az emberi térbe, és a hiedelem szerint távol tartotta a rontást, a betegséget, a rossz erőket.

A májusfa kitáncolása is ehhez az időszakhoz kapcsolódik. A május elsején állított fát pünkösdkor gyakran kidöntötték, és ezt mulatság, tánc, közösségi ünneplés kísérte.

Az Ikrek levegője és a szerelem kimondása

Pünkösd az Ikrek havába esik, és ez is szépen mesél az évkör ezen szakaszáról. Az Ikrek játékos, könnyed levegőssége a mozgást, a kapcsolódást, a megszólalást, az üzenetcserét, a párok egymásra találását hordozza.

A pünkösdi történetben a tanítványok nyelveken szólnak. A szerelem időszakában mi is átadhatjuk a szívünk virágnyelvét. Kimondhatjuk, mire vágyunk. Megtanulhatjuk megnevezni, mi vonz, mi hív, mi termékenyít meg bennünket.

A szerelem szeretne megnyilatkozni, tükröződni és válaszra lelni, hogy új élet teremthessen bennünk.

Ezért az Ikrek pünkösdi szeleivel a szerelmetes kinyilatkoztatás ideje is elérkezik. A léleknek, a testnek, a szívnek és a szerelemnek is hangot kell adni.

Szerelmetes Boldogasszony megjelenése

Ebben az évköri pontban számomra Szerelmetes Boldogasszony ereje teljében jelenik meg. Nem lányos, bimbózó, rejtett minőségként, hanem érett, virágzó, illatozó, termékeny asszonyi erőként.

Körülötte nyílik a pünkösdi rózsa, amely hatalmas virágfejével a teljesség egyik legszebb képe. A pünkösdi rózsa hivalkodó színeivel, kerek formáival, teltségével, puhaságával méltóságteljesen virít a kertjeinkben. Bátran megmutatja önmaga asszonyi erejét és szépségét.

Mostanra nyiladoznak a rózsák is, megkezdődik a cseresznye érése, vöröslik a szamóca, és kalászba fordul a búza. Bódítóan illatozik a bodza, az akác, majd a hárs. Az élet olyan túlcsordulást mutat, amelyben Szerelmetes Boldogasszony teljes pompájában jelenik meg.

Érett, vöröslő asszonyi erő ez. Illataival, szépségével, vonzásával mindent maga köré hív.

A hiányzó Boldogasszony-pont: a búza kalászhányása

A magyar Boldogasszony-ünnepek kapcsán gyakran megjelenik a gabona, a termékenység, a föld és az élet körforgása. A hagyományos Boldogasszony-ünnepek rendje erősen kapcsolódik a földi élet, a születés, az érés, az aratás és a női szentség állomásaihoz.

A hivatalos katolikus értelmezésben a Boldogasszony név Szűz Mária magyar népi megszólítása, ugyanakkor a magyar vallásos néphagyományban ez a név sokkal mélyebb, anyai, oltalmazó és országőrző jelentésrétegeket is kapott.

Régóta foglalkoztat, hogy a Boldogasszony-ünnepi körből számomra hiányzik egy évköri állomás. Boldogasszony ünnepeink összekapcsolódnak a gabona útjával, és több ponton párhuzamot mutatnak más termékenységi, istennői évkörökkel is. Nagyon tisztelem a hetes szám jelentését a magyar tündériségben és hagyományban, mégis fontosnak érzem, hogy felhívjam a figyelmet egy számomra hiányzó fenológiai pontra: a búza kalászhányására.

Számomra ez a hiányzó évköri fázis Szerelmetes Boldogasszonyé.

Ő az a Boldogasszony-minőség, aki a vonzalom, a virágzás, a termékenyülés, a szívből fakadó választás és az érett női kiáradás szentségét hordozza.

Ő az, aki előhívja a búza kalászát, a rózsa illatát, a vöröslő bazsarózsát, a cseresznye első piros szemeit, a szamóca édes zamatát, a részegítő virágillatokat, amelyek fülledtté és érzékivé teszik a májusi estéket.

Szerelmetes Boldogasszony előhívja a kimondott vágyat, a kapcsolódás örömét és szentségét, a közösségekben pedig a felszabadult, teremtő örömöt.

Szépasszony visszaemelése és tisztítása

Ehhez a gondolathoz számomra hozzátartozik Szépasszony alakja is. A magyar néphitben a Szépasszony sokszor ambivalens, sőt ártó, rontó, veszélyes női természetfeletti lényként jelenik meg. A néprajzi leírásokban is gyakran betegséghozó vagy rontó hiedelemalakként találkozunk vele.

Én mégis fontosnak érzem, hogy mögé nézzünk ennek a félelemrétegnek.

Mi történik akkor, ha a szépséget, a vonzerőt, a szerelmi erőt, a termékeny női jelenlétet nem gyanúsnak, nem bűnösnek, nem veszélyesnek tekintjük, hanem az élet egyik szent mozgatóerejének?

A keresztény és népi hiedelemvilágban sok női erő vált idővel veszélyessé, boszorkányossá, rontóvá vagy démonikussá. Nem szeretném ezt leegyszerűsíteni, és nem állítom, hogy minden női termékenységi erő tudatos „eldémonizálása” egyetlen okra vezethető vissza. De azt látom, hogy a női test, a vágy, a szépség, a szerelem és a termékenyítő vonzalom sokszor gyanú alá került, és sajnos üldözötté is vált.

Hiszen a női szépség lehet kísértés is. Ami vonzó, abból lehet elködösödött tudat, birtoklás, pusztítás, bántalmazás és veszedelem. Ezért ami szép és buja, abból könnyen lett megrontó erő.

Szerelmetes Boldogasszony ünnepe számomra ennek a visszafordítása is. A Szépasszony visszaemelése. Annak kimondása, hogy a szépség és a vágy nem bűn. A szerelem nem alacsonyabb rendű erő az évkörben, hanem az egyik legcsodálatosabb teremtőerő. A termékenység nemcsak biológiai folyamat, hanem szakrális minőség is.

A szerelem mint szent teremtőerő

Pünkösd tehát számomra egyszerre a Lélek kiáradása, a természet virágzó teljessége, a búza kalászba fordulása és Szerelmetes Boldogasszony megjelenése.

A hivatalos ünnepben a Szentlélek száll le. A kertben a rózsa és a pünkösdi rózsa nyílik. A mezőn a búza kalászt hány. A testben és a szívben pedig megmozdul a vágy, hogy kapcsolódjunk, megszólaljunk, szeressünk, és termékennyé tegyük az életünket.

Szerelmetes Boldogasszony ebben a pünkösdi időszakban egy olyan női minőség neve, amelyre ma újra szükségünk van. Arra emlékeztet, hogy a szerelmet, a vonzalmat, a szépséget, a termékenységet és az élet kiáradását ne szégyelljük, ne démonizáljuk, hanem helyezzük vissza a szent rendbe.

Hogy ismét lehessünk mi, nők bátran szépek, vonzók és buják büntetlenül.

Van mit ezen gyógyítani. De az évkörön most van itt ennek az ideje. A természet nem fél ezt tükörként megmutatni nekünk szépségének kiáradásával, mert a siker, az érés és az őszi betakarítás is ebből a mostani termékeny túlcsordulásból fakad. És talán éppen erre van ma szükségünk: hogy újra merjük szentnek látni azt, ami él, szeret, vonz, virágzik és kenyeret ígér, és lássuk meg magunkban is ezt a minőséget és legyünk Szerelmetes Boldogasszony leányai: Szépasszonyok <3