Lorántffy Zsuzsanna – a Tulipános Aranyasszony

Lorántffy Zsuzsanna (1600 k.–1660) a 17. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb nőalakja volt. Férje, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem oldalán, Erdély fejedelemasszonyaként szolgálta hazáját, egyházát és népét. Nem csupán politikai és vallási szerepvállalása volt jelentős, hanem a női műveltség, a gondoskodás és a hiteles lelki szolgálat szép példájává is vált.

Zsuzsanna kedvét lelte a virágos- és gyógynövényes kertek művelésében. Gombos-kertje – ahol a rózsák megtámasztására kis gömbös karókat használtak – messze földön híres volt. A pataki Gombos-kertnek a virágoskertjei négyszögletű táblákra voltak osztva, a táblák széleit rózsák, gyümölcshozó cserjék és évelő virágok szegélyezték, a nyílegyenes utakat pedig gyümölcsfák és lugasok árnyékolták. Az egykori jegyzékben összeírt virágvizek a virágflóra színvonalát és gazdagságát mutatják: kerti rózsavíz, parlagi rózsavíz, levendulavíz, turbulyavíz, lómentavíz, istenfájavíz, gyöngyvirágvíz, levendulabor, majoránnavíz szerepel a leírásokban.

Saját kezűleg oltotta gyümölcsfáit, támogatta az asszonyokat a szép kertek életre hívásában, ahol örömben lehetett étkezni, alkotni, pihenni. Kertjéből származó gyógyító szerekkel gondoskodott a szegényekről és sebesültekről is. A tokaji aszú bor is az ő gazdálkodása idején született.

A magyar tulipán nyomvonalai

A tulipán már a 16. században eljutott a Kárpát-medencébe, a török hódoltság idején, több változata is ismert volt. A női motívumkincsben, hímzéseken, fafaragásokon gyakran megjelent, mint a befogadó, termékeny női minőség szimbóluma. De élő növényként csak Lorántffy Zsuzsanna idejében kezdett igazán elterjedni.

1646-ban Lorántffy Zsuzsanna 131 darab tulipánhagymát hozatott a pozsonyi Érsekkertből. Ezeket a Rákóczi-birtokokon szaporították tovább, majd küldöncök tarisznyájában, zsebeiben rejtve elindultak, hogy meghódítsák Erdély és a Magyar Királyság várkertjeit. Ez volt a magyar tulipánkultusz tudatos, szervezett alapozása.

A tulipán, mint női jelkép

Lorántffy Zsuzsanna nem csupán a kertjeiben, hanem a lelki hagyatékában is nyomot hagyott a tulipán motívumával. A református úrasztali terítőkön, amelyeket templomok úrvacsora alkalmára használtak, gyakran szerepeltek virágmotívumok – ezek közül is kiemelkedik a tulipán. Lorántffy több ilyen terítőt is adományozott, melyeket saját maga hímzett vagy készíttetett. Egy fennmaradt darabon ez áll:

„Az Úrnak asztalára készíttette Isten dicsőségére és az ő szent gyülekezetének vigasztalására Lorántffy Zsuzsanna, 1642.”

A terítők díszítése nem csupán esztétikai célt szolgált, hanem spirituális üzeneteket hordozott. A tulipán mellett gyakran megjelent a gránátalma, a liliom és a szegfű is, amelyek mind a női minőség különböző aspektusait szimbolizálták: a termékenységet, a tisztaságot, a hűséget és az áldozatkész szeretetet. Ezek az úrasztali terítők ma is megtekinthetők például a Sárospataki Református Kollégium Múzeumában, ahol Lorántffy Zsuzsanna örökségét kézzel hímzett sorok és virágformák őrzik.

A tulipán nem csupán szépségéért kedvelt virág: ősi motívumkincsünkben a befogadó anyaméh, a női teremtőerő jelképeként élt tovább. A magyar paraszti, kézműves és népi művészetben a tulipán mindig is a női minőség dicsőítése volt. Lorántffy Zsuzsanna épp ezt a női láthatatlanságot fordította valósággá, amikor a virágot valódi, élő formájában is elültette a főúri kertekbe.

Az aranyasszonyi minőség hordozója

Lorántffy Zsuzsanna művelt, több nyelven beszélő, politikailag és szellemileg aktív asszony volt. A sárospataki Református Kollégium fejlesztése, a Biblia magyar nyelvű kiadásainak támogatása, valamint az egyházi oktatás megszilárdítása mind az ő nevéhez köthető.

Mindezek mellett gondoskodó, védelmező, gyógyító szerepben is megjelenik: betegek, árvák, özvegyek segítése, a fejedelmi udvar ellátásának megszervezése is hozzá tartozott. Ezek a szerepek az ősi magyar aranyasszonyi minőség alappillérei: hit, gyógyítás, tanítás, teremtés, női szolgálat.

Két világ hídja

Lorántffy nem pusztán a hit hordozója volt, hanem a hit és a természet, a kultúra és a kert, a cselekvés és a láthatatlan közötti híd is. Egy olyan korban, amikor a nők láthatatlanok voltak a közéletben, ő mégis formálta a táj arculatát, az iskolák jövőjét, a női szerepek tárgyi és lelki megjelenését.

A tulipán általa nem csupán virággá, hanem női örökséggé, élő emlékezetté vált. Ha ma ránézünk egy hímzett vagy előkertbe ültetett tulipánra, talán nem is sejtjük, hogy egy aranyasszony keze nyoma őrzödik benne.

Ha mélyülnél a témával további érdekességeket itt találsz:

• Egy nagyon nőies kapcsolódás Lórántffy Zsuzsanna pünkösdi cseresznyés pitéjének elkészítése. Itt találod a receptet.
• Neki köszönhetjük, hogy Sárospatakon jelent meg elsőnek a világon illusztált tankönyv Comenius jóvoltából. Ide kattintva láthatsz egy rövid videót erről.
• Itt Lórántffy Zsuzsanna hímzőműhelyéről olvashatsz.
• Itt egy fantasztikus Lorántffy Zsuzsanna örökségét vevő himző női körről látsz egy írást. Ha másért nem is, de a gyönyörű motívumokért mindenképp érdemes ide átkattintani.
• Ha megérintett a személye és még mélyebbre mennél, akkor szép képekkel, címerével tarkított félórás előadást itt tudsz megnézni róla. Nem volt könnyű életútja. Korán árva lett és négyből három gyermekét eltemette férjével együtt és történelmileg is viharos időkben élte le az életét.