Az én varázslatos hónapom Pankával – Holló utazásunk megkezdése

Május közepén, pontosan Panka 9. születésnapján indultunk el ezen a különleges úton. Az indulás első külső jele a fésülködő asztalkájának megvásárlása volt, amelyre már régóta vágyott, ám a pöttöm szobában nem volt neki hely. Hosszan beszélgettünk róla, hogy ha ezt most megkapja, akkor együtt elengedjük a játékait, és azokat továbbadjuk az óvodának.

Arra azonban nem számítottam, ami a születésnap előtti éjszaka történt velem. Álmaimban mély képeket és üzeneteket kaptam, s reggelre kelve szinte megszállottan írtam le a gondolataimat: elindulunk egy misztikus utazásra, anya és lánya. Megéreztem, hogy itt az idő átadni neki a megszerzett bölcsességeimet, miközben magam is tovább bővíthetem saját tapasztalataimat.

Azt szeretném, ha megtanulná a háztartás, a konyha és a kert varázsát — nemcsak a recepteket, hanem azt is, hogyan lehet a Hold járásához igazítani a mindennapokat. Hogy minden ételbe jóságos szándékot és áldást hintsünk, s titkos varázslatként hol egy kis ganoderma port, hol egy virágos összetevőt csempésszünk bele. A növények, állatok, gombák nyelvének megismerése, gyógyító készítmények előállítása — mindez a közös grimoárunk része lesz, amit lassan, együtt írunk.

Ebben a hónapban minden csodásan áramlott. Ahogy a természet kivirágzott, úgy nyílt ki közöttünk is ez az új szövetség.

A bodzavirág első varázsa

Elsőként bodzavirággal és eperrel készítettünk muffint. Miközben szedtük a virágokat és szórtuk őket a tésztába, elmeséltem Pankának, milyen különleges a bodzavirág felépítése: minden apró virág öt szirmocskából áll össze, mint egy apró csillag — ez teljesen elbűvölte őt. Elmondtam neki, hogy a bodza régóta nagy becsben áll a gyógyítók kezében: erősíti az immunrendszert, lázcsillapító és segíti a nőket a termékenységében és finoman támogatja a test természetes tisztulását. Már ez az első közös sütés is varázslattá vált.

Nem sokkal ezután közösen elkészítettük a kakaós tiramisunkat is. Ennek a tetejére ismét bodzaszirmokat szórtunk, így a bodza varázslata újra velünk volt. Miközben díszítettük a süteményt, meséltem Pankának az öt szirom kapcsán az öt elemről is. Ez volt az első alkalom, hogy finoman megérintettük az elemek tanítását. Elővettem a szertartásos perui kakaóbabomat, megmutattam neki, és meséltem a kakaó örömerőt adó, mégis kesernyés ízéről. Arról, hogy a kakaó az öröm és a szív megnyitásának egyik ősi növénye, és hogy az édes ízt az ember adja hozzá — de a természet ajándéka maga a mély, földelt kesernyéssége.

A fésülködő asztalka és az oltár születése

Miután megvettük, együtt raktuk össze a fésülködő asztalkát. Panka igazi ügyességgel és lendülettel dolgozott, szinte teljesen önállóan szerelte össze, alig fértem hozzá a csavarbehajtóhoz. A helyére állítva örömmel rendezte el rajta az ajándékba kapott sminkkészletét és kenceficéit. Az asztalka tetejére pedig közösen felépítettük az első közös oltárunkat: virágok, ásványok, Panka kedvenc sárkány toteme és az őzikéje kaptak itt helyet.

Közben én is egy nagy belső elengedésen mentem keresztül. Hetekig válogattam, szortíroztam a játékokat. Dávid gyerekkori játékaitól is búcsúztam: horgolt babák, első kocsik, barátnőmtől kapott apró emlékek kerültek a padlásra. Ahogy a dobozokba tettem őket, könnyeim is áztatták a tárgyakat. Egy korszak lezárult bennem — ez a kisgyermeki anyaság finoman átalakult, s valami új nyílt meg helyette: Panka már a nővé érés küszöbén áll, s én vele együtt lépek át ezen a kapun, figyelve, kísérve, szeretettel tartva a változást.

Az első gyógyító kivonatunk

Egy spontán pillanatban indult az első tinktúránk készítése. Metszenem kellett a Gingko fánkat, s a leesett levelekből azonnal eszembe jutott, hogy készíthetnénk tinktúrát. Hívtam Pankát, aki örömmel kapcsolódott be: együtt vágtuk a leveleket, ő mérte az alkoholt, keverte a pálinkát. Közben elmeséltem neki, hogy a ginkó tinktúra a keringés, a memória és a koncentráció támogatására is szolgál majd — neki is jó lesz az iskolai koncentrációhoz, nekem pedig a sok szellemi munkához.

Annyit készítettünk, hogy a barátnőm is kapjon belőle. Ahogy lezártuk az üveget, éreztem: egy új tudásmagot ültettünk el közösen. A Gingko fám számomra a tudás fája, alatta pedig ott tündököl a kígyó oltárom.

A csörgő és a dob hívása

Egy reggelen nagy meglepetésemre Panka önállóan tovább rendezte a szobáját. Elővette az aranyalmás csörgőjét, amit eddig még nem használt. Ez volt az első önálló lépése a rituális eszközök felé. A dobot is elővette és finoman dobolgatott rajta. Már meg is beszéltük: a nyári napfordulón, egy kis szertartás keretében fogjuk felszentelni ezeket az eszközöket, s ott kapja majd meg tőlem az első kis boszorkány ajándékát — ezzel indul majd el hivatalosan is számára a tündériskola.

A játékosság átalakulása

A hónap során fokozatosan nagytakarítást tartottunk, s a korábbi gyermekjátékok, plüssök, babák szép lassan háttérbe húzódtak. A szoba most finoman átalakul nagylányos, szakrális tanulótérré — még egy új függönyt is várunk hozzá.

Ebbe az átalakulásba finoman bekapcsolódott Panka egyik kedves barátnője is. Egy iskola utáni délutánon azon kaptam rajtuk magam, hogy együtt készítenek virágvizet. Panka alkalmazta a tanultakat, én pedig gyorsan kihasználtam az alkalmat, hogy meséljek nekik a közelgő teliholdról. Kitettem a szertartásterítőt a teraszra, s kértem őket, hogy készítsenek nap- és holdvizet. Gingko levelek és rózsaszirmok kerültek bele. Másnap reggel leszűrtem, majd kis varázsfiolákba töltöttem nekik, amit Panka be is vitt az iskolába. Ott együtt kortyolták el: isteni rózsaízű, frissítő ital lett — az éjszaka tiszta energiájával áthatva.

Az út folytatása

Ez az első hónap nem csupán tanulás, hanem mély szövetség is lett közöttünk. Hétről hétre haladunk tovább: új varázseszközök, illatok, növények, természetjárások várnak ránk. Igyekszem természetesen haladni, megragadni a pillanatokat, motiválni, tanítani — és közben hagyni, hogy Panka kialakítsa a saját boszorkányi stílusát.

Hogy vajon konyhaboszorkány lesz-e, aki ételekkel varázsol? Füvesasszony, aki gyógyít? Mágikus nő, aki olajaival, illataival bűvöl? Természetasszony, aki erdőn-mezőn él otthon? — még nyitott kérdés. De hogy kis boszorkány már most is, az kétségtelen: nagy hatással van a környezetére.

Ez az évünk egy beavató év. A végén, a tizedik születésnapján megkapja tőlem a Holló Erőt, s hivatalosan is átadom neki a családi erőforrásokat. Addig azonban még 11 hónap áll előttünk — de minden nap maga is egy-egy mini beavatás.

Most épp az új boszorkány füzeteinket várjuk nagy izgalommal, amelyekbe felírhatjuk az eddigi recepteket, varázslatokat, és megörökíthetjük mindazt, amit eddig együtt tanultunk.