A mai nap a Legszentebb Istenszülő születése néven szerepel, mind az ortodox egyházban, mind a görög katolikus rítusban. Ennek a napnak a hajnalát a hívők a szabadban várták, és „csatlakoztak az angyalokhoz”, akik a mennyben örvendeztek a Szűzanya születésén. A néphit szerint, aki érdemes volt rá, az megláthatta a felkelő napban Szűz Máriát. Ez az ünnepünk régebbre nyúlik vissza és földi szinten a gabona ciklusával függ össze. Nagyboldogasszony augusztus 15-én az aratás záróünnepe, míg Kisasszony ünnepe szeptember 8-ával a gabona vetésének a kezdete. Európai párhuzamuknak Démétér és Perszephoné a Gabonaanya és Gabonaleány tekinthető. A két ünnep időpontja és elnevezése egyaránt a gabona földi létének határait jelzi, és bevallottan azonosítja Máriát a gabona istennőjével (búzaaratás = Mária halála, búza vetése = Mária születése). Perszephoné esetében láttuk, hogy a mag földbe kerülése és a föld téli kopársága ölt képet a „Leány” alvilágra szállásában, ahol négy hónapot tölt el és erejét felszabadítva tavasszal felemelkedve tér vissza az égi világba.

Népi szokás szerint ezen a napon a szárított búzát szétterítették, Istent kérték, hogy szentelje meg harmattal a vetni szánt búzát, majd a vetésnél megüresedett zsákokat feldobálva kérlelték Istent, hogy nagyra növessze a gabonát. Az ilyen gabona bőven terem, és nem üszkösödik meg. Ha ezen a napon esik az eső, akkor nem alkalmas az idő a vetésre. A téli tárolásra szánt búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik.

Nagyboldogasszony és Kisasszony, mint Nagymama és Unoka között ott a köztes erő: az Anya energiája. Az anya, ami átöleli és megteremti a kapcsolatot és a folytonosságot a Rendszerben. Az unoka magja ott van már a nagymamában. Nem véletlen, hogy a népi szokás szerint, ilyenkor ,,ültették” még a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek és az összes tojásukat kiköltsék. Az ebben az időszakban tojt tojásokat összegyűjtötték, mert úgy vélték, hogy sokáig eláll. Ezeket külön tették és meszet szórtak rá fertőtlenítés céljából.

Nagyboldogasszony bőséges mezei kosara

Ugyanezt az arcát mutatja a rét is. Nagyboldogasszony ünnepén még fantasztikus virágzásban van, de érződik, hogy ez a virágzás már nem a nyár eleji friss anyai virágzás. Ebben az időszakban már ott vannak az ősz halványodó színei. Ez már a női premenopauza ideje, amikor még van virág a réten, de minden igyekszik magba menni, és az utolsó magokat beérlelni, mert jön a tél, az elmúlás és a földi megpihenés ideje. Mire eljön szeptember 8-a, Kisboldogasszony napja, a rét levirágzik. A rét virágai magot érleltek és hullattak, virágzó növény már csak elvétve található a réten. Mutatkozik az alászállás ideje: szeptember 23-án átfordulunk, hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a nappalok.

A népi megfigyeléshez tartozik, hogy a fecskék ezen a napon hagyják el Európa ezen részét, hogy a Közel-Kelet érintésével délre költözzenek. Természetanya bölcsessége itt is szépen megnyilvánul. A fecske alászáll délnek, eltűnik a szemünk elől, elmegy, hogy kövesse a napot és a meleget. Ez az időszak a belső fényes utazásunk kezdete, melynek erőállata a fecske. Ezen csodás madarak jelképezik a reményt és a termékenységet, a tavaszt és a napot, a védelmet és a gyermeknevelést, az új kezdeteket és a megújulást.

Vénusz sarló az égen

Ez a Rend az égbolton is megjelenik. A női szellem idősebb és fiatalabb énje kapcsán felismerhető az obi-ugor mitológia földanya–esthajnalcsillag-úrnő kettősében. Itt a Föld és a Vénusz mozgása és kapcsolódása, valamint a Nap körül forgása nyilvánul meg. A Stella puerpera Solis („hajnali szép csillag”) tiszteletére szokás volt szeptember nyolcadika hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő napban Szűz Máriát. Am a mai napon ha feltekintünk az Égre, akkor az Esthajnalcsillag, azaz a Vénusz bolygó is ott van a Nap mellett, ezekben a hónapokban a hajnali órákban figyelhető meg csodás sarlóként és napközben is az égen ragyog csak a nap fényétől láthatatlanul, de mégis jelen.

Közeledik az év sötétebbik időszaka, de a búza elvetésével, annak gyors kikelésével és zöldbe borulásával a szántóföldek az egész téli időszakban képviselnek egy friss, mégis a hideg és napfény hiánya miatt egy kiterjesztett időtartamú Leány időszakot. Képviselik a tavasz termékenységének reményét és eljövetelét a télben. Ezzel szemben a téli rét kopár és elszáradt, a földön hever a rengeteg mag, amit majd az őszi esők bemosnak a földbe, hogy tavasszal a téli átalakulás után elindulhasson a réten az élet.

Kisasszony felmagzott rétje

Földanya ezzel a kettősséggel megmutatja a természet mindkét arcát, a Nagymamát és az Unokáját, azt az időszakot amikor ott voltunk Nagyanyánk méhében apró magként Anyánk petefészkében. Ez a Kisasszonyi energia csodája. Az alászállás kezdete a belső világunkba, a belső bölcsesség és a sötétségben rejlő erőforrásaink réti magvainak ereje, amik ott pihennek és várják az új elindulást, miközben ott a téli zöldelő búzamezőt adó mag már vetésre készen, a visszatérő fecskék ígérete, és a félretett legerősebb kotlós tojások ereje is.

A poszt végén egy hajnali egyszerű szerbe hívlak benneteket:

Ha belefér az időtökbe egyik reggel érdemes egy picit előbb kelni és az elcsendesedett otthonotokba beengedni a Kisboldogasszonyi hajnal ígéretének reményét és energiáját.

1. Gyújtsatok egy mécsest a női oltárotokon Kisasszony erejének meghívására.
2. Aztán vegyétek a kezetekbe a gabonamagot vagy bármilyen magot, amit otthon találtok (gersli, bulgur, zöldségmag is jó). Akinek nincs, az rajzoljon gyorsan egy magocskát vagy használjon bármilyen olyan tárgyat, amiről a magállapot jut eszébe. Csak könnyedén és kreatívan.
3. A magot a tenyeretekben fordítsátok a fény felé és tegyétek bele a felkelő nap fényét, a nagymamai ősi erőt és a fecskéknek a reményeit.
4. Milyen reményekkel és belső fénnyel indultok el az őszbe? Hogyan keltek Útra? Fogalmazzátok meg!
5. Aztán áldjatok meg a magokat. Ehhez, ha tetszik használjátok a tavaly írott áldásomat vagy a saját szavaitokkal áldjátok meg a magokat!

Áldás:

Legyen a Legszentebb Istennő áldása az idei búzavetésen,

Essen reá csendes eső hosszasan az ősszel,

Takarja be védő hópaplan a télen,

Melengető tavaszi napsütés húzza fel az Égbe,

Földanya étke töltse fel erővel,

Májusi csendes eső táplálja fel harsány zöldülőre,

Kellemes nyári szellő szárítsa fel lombját,

Júniusi napsugár érlelje be aranyló kalászát!

6. Egy picit maradjatok benne a pillanatba, ha jól esik és megoldható énekeljetek egyet a szívetekből.
7. Aztán lezárva a szertartást, adjatok hálát és köszönetet a segítő energiáknak és napközben kapcsolódjatok még a csodás őszi napsugárral, ami a héten tényleg elkényeztet bennünket lágy simogató erejével.

Áldott napot és ünneplést kívánok! Köszönöm Simon Kata és Pirol Juditnak az inspirációt és segítséget az íráshoz és a szerhez. <3