Réczey Kata: A boszorkány lánya – Boszorkánysebek, örökségek és gyógyulás

Ez a könyv nálam egyértelműen a letehetetlen kategóriába került. Hiába közel hatszáz oldalas, egyetlen hétvége alatt elolvastam.

Fantasztikus mélységekbe és magasságokba repíti az olvasót. Megrendítő szépséggel ír transzgenerációs örökségeink feltérképezéséről, a sors útjainak kifürkészhetetlenségéről, ugyanakkor arról is, hogyan vehetjük mégis a kezünkbe egy adott ponton a saját sorsunkat, és mit tehetünk azért, hogy könnyebben, szabadabban és boldogabban éljük az életünket.

A történeten nagyon finoman, akár egy sejtelmes fonál, úgy húzódik végig a gyógyítás és a boszorkányok mágikus transzgenerációs ereje. Különösen megérintett az erdővel és azon belül egy öreg tölgyfával kialakuló mély kapcsolat, valamint az, ahogyan a kert és egy roskadozó szilvafa segít elhordozni és lassan feloldani a gyászt. A könyv csodálatosan mutatja meg a természettel való együttélést és együttlélegzést: azt, hogyan segíti az ember a természetet, és hogyan tartja meg és gyógyítja vissza a természet az embert.

Mindeközben egy család sorsát és generációkon átívelő történetét követhetjük végig, lassan megértve, mi miből fakadt, milyen örökségek adódtak tovább, és hogyan alakították az elődök döntései az utánuk következők életét.

A boszorkány lánya egy nehéz, tragédiákkal átszőtt életút története. A főhősnő nem kerülhette el a sorsát – ám hogy mindabból, ami vele történt, végül milyen magasra képes emelkedni, az a könyv egyik legcsodálatosabb része. De maradjon ez titok.

Olvassátok el, mert egészen rendkívüli könyv!

Óriási, generációkon át hordozott boszorkánysebeket mozdít meg és old fel. Sírós, nevetős, mélyen gyógyító és valóban letehetetlen.

Szívből gratulálok az írónőnek, aki pszichológusként egészen megrendítően szépen ír a lélek útvesztőiről!