Rég nem jelentkeztem ezzel a rovattal, pedig sok minden történt. Azonban a nyáron sötétebb mélyebb vizekre eveztünk, a holló boszi út könnyed lelkes elindulása után megjött a tisztítás és gyógyulás szükségessége és ezzel együtt Én is visszahúzodóbb lettem a témán, belső munkának adtam át a teret. A Holló-út júliusban sem engedett pihenőt és újabb vizekre sodort bennünket, szó szerint és lelki értelemben is.
Horvát vizeken
A nyár bőven hozott kihívásokat: sokat voltunk összezárva, sok alkalmazkodásra volt szükség, hogy mindannyian figyelembe vegyük egymás igényeit és szükségleteit, viszont nagyon készültünk a nyári nagy nyaralásunkra. Ám a pihenésünk felemásra sikerült. Voltak benne katartikus nagyon szép órák, de minden napra jutott egy csetepaté Pankával. Hibát követtünk el azzal, hogy ezúttal a saját igényeinket helyeztük előtérbe, mi egy kis faluban szerettünk volna pihenni és nyugalmat találni. Panka viszont mindezt nagyon unta és ennek hangot is adott! Így minden nap kergettük a trambulinos parkokat, száz kilométereket utaztunk egy-egy éjszakai buliért, mert ő tele volt energiával, mi pedig próbáltuk tartani vele a lépést. Kevés volt az átfedés, ami mindenkinek tetszett, így meg kellett küzdenünk azért, hogy valódi jó érzéseink legyenek.
Hiba volt megkérdeznem a végén, Tőle hogy „jól érezted magad?”, mert nyíltan közölte: nem.
A legnehezebb mégis az étkezés volt. Pankának semmi sem ízlett. Sem az, amit főztem, sem az, amit vettünk. Anyaként nehezen éltem meg, hogy nem tudtam kedvére tenni. Ekkor határoztam el, hogy az idei Utazás az öt elemmel folyamatomba most őt viszem témára, mert éreztem, nagyon kimerít a kapcsolatunk jelen formája.
Utazás az öt elemmel
Már az első héten, a Föld elem időszakában megvilágosodott bennem, hogy Pankának csecsemőreflex-vizsgálatra van szüksége. El is kezdtem az elköteleződést, és megbeszéltük, hogy a nyár végén, ősz elején elmegyünk Pestre egy szakemberhez.
Ahogy haladtunk tovább az öt elem heteiben és a transzgenerációs szálakban, egyre tisztábban láttam: bennem az apai játékosságot szükséges gyógyítani és visszahozni a tündéri könnyedséget. Közben megfigyeltem, hogy a férjem sem játékos típus, és ez egyfajta űrt hoz létre a családi rendszerünkben. Sokat beszélgettünk erről és megkezdődött a tudatosítás. Azonban a nyár sok közösségi feladatot és munkát is hozott, így a kipihenésünk elmaradt. Ezért a férjem a nyár végén egy hirtelen és váratlan ötlettel állt elő: szeptember végén ha lementek a rendezvények menjünk el még egyszer nyaralni ezúttal Görögországba.
Panka hevesen tiltakozott: nem szeretett volna hiányozni az iskolából, és nem vágyott újabb utazásra. Ám a férjemben olyan erős volt a vágy, hogy elkezdtük keresni, hogyan lehetne Pankának kedvet csiholni. Hamar kiderült, hogy nem tőlem várja a „többet és jobbat”, hanem az apjától: figyelmet, játékot, közös élményeket szeretne. Ez mélyen megérintette a férjemet is, aki egyre komolyabban járja az önismeret útját. A buddhista tanítások mellett most a családállítás tanulásába is belefogott.
Sok régi családi trauma került elő, és az öt elem öt hete alatt mindannyian léptünk egyet előre: a könnyedség, a tündéri erők és a családi gyógyulás felé. Így értünk el ahhoz a ponthoz, ahol újra próbára tett bennünket az élet: a következő utazásban már a tanultakat kellett gyakorlatba ültetni.
A görög út – a tündéri könnyedség visszatérése
A görög útra már tudatosan indultunk: szerettük volna kijavítani mindazt, ami Horvátországban félrement. És sikerült, megugrottuk. Megdolgoztuk előre és a tökéletes nyaralás várt ránk. Csodás autóút odavissza, fantasztikus meleg idő és finom meleg tenger. És hát Lefkada a földi paradicsom: óriási hegycsúcsaival, azúrkék tengerpartjaival és ősi olajfás ligeteivel. A görög emberek kedvesek, az étel finom és Panka is megtalálta a számításait. A gyerekek társaságát cicákra cserélte, így a második napon már az összes kóbor cicának neve volt és az ajtónk előtt várták Pankát reggel és este is.
Panka minden nap kapott az apjától extra figyelmet, közös játékokat, s ettől az egész utazás még könnyedebb és örömtelibb lett. Gyönyörű helyeken jártunk, és mintha a tenger sója és a napfény együtt oldotta volna bennünk a feszültségeket. Folyamatosan beszéltünk arról ki mit szeretne és tereltük Pankát is az elfogadás felé. Eközben lassan újra előbukkant a Holló-út boszis vonala is, csak most egészen más formában.
Az Ásványi Királyság birodalmában
A nyár második felében Panka kevésbé volt érdeklődő, és az én tudatosságom is megcsappant abban, hogy aktívan bevonjam őt a saját tevékenységeimbe. Mégis történt valami váratlanul szép: a görög nyaralás alatt egymásra találtunk az ásványgyűjtésben.
Lefkada szigete valóságos kvarc- és kvarcitparadicsom. Döbbenetes volt látni, hogy a tengerpart tele van opálokkal, szikrázó kristályokkal. Ez lett a közös, mágikus szövetségünk: együtt gyűjtöttük a köveket, és közben mélyültünk a gyógyító erőnkben. Kicsit tanítottam a csekély geológiai tudásommal és nagyon élveztem, ahogy számomra is visszatér a gyerekkori szenvedélyem az ásványokkal.
Őszi elengedés – leválás és gyógyulás
A nyár után eljutottunk a csecsemőreflex-vizsgálatra is. Kiderült, hogy Pankánál épp az étkezéssel és az érzelmi energiák feldolgozásával kapcsolatos reflexek maradtak vissza.
Szeptember végére kezdtük el a tornát, ami az első napokban sok sírást, csecsemőpózban való oldódást hozott. De szépen végigmentünk rajta, és ma már ügyesen gyakorol. Érdekes látni, mennyire működik a szinkronicitás: most, a traumánk nyolcadik évfordulóján, a torna hatására új szinten oldódik ez a blokk.
Az egykori traumás szoptatás lezárása óta nehezen fogadta el az ételt, nem volt jó evő. Most viszont ez is javulni látszik: nyitottabb, bátrabb, jobban kifejezi az érzelmeit, a szociális kapcsolataiban is erősödik, és végre megpróbál egyedül elaludni, ezzel is kikönnyítve a családi estéinket.
Az út folytatódik
Most abban ügyködöm, hogy ha végre elkészül a ház újabb bővítési szakasza – amiben, mikor ezt írom, még nyakig benne vagyunk –, birtokba vegyem az új háztartási helyiségeimet és téli kertemet, ahol elkezdhetem használni a rézlepárlómat. Alig várom, hogy újra bevonhassam Pankát is: tanítsam és kísérjem tovább a kis Holló boszis útján. És lassan elindul a téli gyertyamágia ideje is, ami remélem idén is a mi közös, fényes, illatos varázslatunk lesz az adventi időszakban.
Panka továbbra is a varázsfőzést szereti a legjobban a teakészítés mellett, így abban is haladunk tovább. A héten megint készült palacsinta és megindult a kisbarátnőzős őszi szakasz és hát gőzerővel készülünk az év kiemelkedő eseményére az óriási gyerek Halloweeni bulira Síkfőkúton, aminek szerzezői mi Holló Boszik vagyunk!
